Gyakran van az úgy, hogy annyi dolga van az embernek, hogy inkább semmihez sincs kedve. A lelkiismeret az, amivel ilyenkor nem szabad törődni. Garfield is megmondta, hogy amit ma megtehetsz, azt holnap is megteheted. Ebből a szempontból az indiaiak szemlélete áll hozzám  a legközelebb. Mert élhetünk monokronikus és polikronikus időbeosztás szerint is. A monokronikus időbeosztás rendkívül rendszerezett, (the time is money), erre  alegjobb példa az USA vagy Németország, ahol betartják az időhatárokat, hiszen az időt olyasminek tartják, ami megvásárolható, elfecsérelhető, és hasznosan ki is használható. A polikronikus időhasználatra pont az ellenkezője érvényes, nem számítanak az időhatárok, nem a határidők állnak a figyelem központjában, hanem magának a feladatnak az elvégzése. Ezek a kultúra tagjai sosem ragaszkodnak az idő betartásához. Ezek magas kontextusú kultúráknak is szokták nevezni, pl.: Afrika, Közép-keleti országok, D-Európa, Latin Amerika.

Pl.: Indiában, abban hisznek, hogy 7 életünk van, tehát ha most nem tettük meg, majd a következőben életünkben megtesszük. Ezzel ellentétben az amerikaiak jövőorientáltak, ezért úgy tekintenek az időre, hogy az megvásárolható, eladható, megspórolható, elküldhető, elfecsérelhető, elveszthető, behozható, és mérhető. Én nap mint nap a polikronikus európai változatának kidolgozásán ügyködöm. Persze azt nem mondom, hogy ha ezt követi valaki, akkor pénzt is hoz a konyhára. Node ez kit érdekel… Indiában például szent a dél-idei szieszta, déltől egyig ha valaki munkával foglalkozik, az szentségtörés. Az európai változatomat sokkal liberálisabbnak tartom, ebben akár lehet egész napos sziesztát is tartani – amikor nem foglakozunk munkával.

Amikor valamit kéne tenni, az nem azt jelenti, hogy az örömmel is tesszük. Viszont a plezsör az élet egyik legfontosabb része, és a pénz és az élvezet nem mindig jár együtt. Ha sok teendőnk van és a todo listánkat tovább tart betölteni, mint az operációs rendszert az már magában is terror és rémisztő. Akkor jön egy tökéletes indok a szünetre: kávé. Én ilyen caffé immer típus vagyok, tehát kávét bármikor, bármennyit. Ha nincs kedved dolgozni, tarts kávészünetet, ez segít. Ne szorítsd magad időkorlátok közé.

Egy igazi kávészünet nem öt perc… nyugodtan kávézz akár órákon keresztül is, add meg a módját. Persze nem azt mondom, hogy ez nagyon egészséges, amikor napi egy liter kávé felett van a fogyasztásom, de hát legalább lehet, hogy én leszek az első blogger, aki nem csak szívrohamot kap, hanem bele is hal… A kávészünet arra is jó, hogy közben elintézd a magánkapcsolataid ápolását. Mozdulj ki, hívj el valakit egy kávéra. A levegő, a kimozdulás, a városban való fél napos töszörgélés kikapcsol. És utána a munka is sokkal könnyebben megy. Aztán ha végeztél, jöhet egy kávé. De csak pihenőképpen. Aztán a többit meg majd megcsinálod holnap. Vagy máskor.